Mesevilág, mert szeretem a meséket. Mert szeretem a fantáziavilágot. Kislánykoromban gyakorta elvonultam egy világba, amit csak én ismertem, ahol minden az én szabályaim szerint történt, ahol nem is voltak szabályok, ahol nem volt kegyetlenség, bántás, rosszindulat, meg nem értés. Ahol csak állatok voltak, növények és én. Ezt a világot próbálom visszahozni a képeimen, próbálom a könnyedséget, a játékosságot, a spontaneitást ötvözni az üvegművészet szakrális múltjával és hagyományaival.
Szeretem, ha a dolgokat a hiányuk erősbíti, ha a hangsúly a sok akcent nélküli pillanat teremti meg. Jónás Tamás költő mondta egyszer, hogy „a léleknek kellenek a csöndek”.ezek a csöndek nálam az üvegrészletek közti rések, a levegő maga, az üresség, ami nélkül az anyag nem lehet elég erőteljes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése